Hogy alakultak az adományozói szokások a COVID-19 időszak alatt?

Az adományozási kedv alakulását vizsgálva, a járványidőszak számos izgalmas és olykor meglepő tanulságot mutat. Bár még csak most zajlik az elmúlt hónapok elemzése – és sajnos azt sem mondhatjuk, hogy a COVID-19 válság mögöttünk lenne már –, az jól látszik, hogy nem hagyott alább az adományozói kedv. Legalábbis azon civil szervezetek esetében, amelyek hosszú távon, adatvezérelt fundraising alapján alakítják a stratégiájukat.

A széles adományozói adatbázissal dolgozó és a támogatóikat minél inkább személyre szóló üzenetekkel megtaláló szervezetek azt tapasztalhatták, nem csak, hogy nem pártoltak el tőlük az egyéni támogatók, de igyekeztek még nagyobb adományokkal támogatni őket az elmúlt időszakban.

Talán, mert a civil szervezeteket támogatók között eleve is kevesebben szenvedtek el jövedelemkiesést? Vagy, mert a tudatosan, hitelesen és jól kommunikáló szervezetek valóban elkötelezett támogatói kört alakítottak ki? Vagy, mert a társadalmi szolidaritás érzése felerősödött a járványhelyzetben? Az okok megtalálása és pontos analízise a következő hetek feladata lesz.

Komlóssy Ildikó, a civil kommunikációra szakosodott Human Dialog adatbázis szakértője szerint a fenti okok mind hozzájárultak ahhoz, hogy ügyfeleiknek ebben a nehéz időszakban is sikerült elérniük a tervezett bevételeket. „Az adatbázisokból pontosan látjuk, hogy a kijárási korlátozások bevezetését követően egyfajta ijedtség és megtorpanás volt tapasztalható, de később visszatért az adományozási kedv, és az adományozók megtalálták az alternatív támogatási formákat.”

Az elmúlt hónapok meglepő tanulsága volt az is, hogy a hagyományos „sárgacsekkes” adományozás mellé könnyen lehetett alternatívákat állítani. A kijárási korlátozások következtében kevesebben és kevesebbszer használták a postahivatalokat, s ez akár az adományok csökkenésében is jelentkezhetett volna. Ám úgy tűnik, nem egészen ez történt: azok a társadalmi csoportok, amelyek eddig a sárgacsekkes befizetést preferálták, hajlandóságot mutattak online fizetés, online banki átutalási formák, vagy akár banki applikációk használatára is. Természetesen ehhez az is kellett, hogy a civil szervezetek hatékonyan hívják fel a figyelmüket az alternatívákra.

Hogy mindez felülírhatja-e például azt az eddigi gyakorlatot, hogy a jellemzően idősebb adományozói generációk nemigen választják a korszerűbb fizetési módokat, az megint csak elemzésre váró kérdés. Az azonban biztos, hogy a civil szervezeti kommunikációban, a fundraising megszervezésében érdemes figyelembe venni a járványidőszak tanulságait. Olyan sajátos helyzet volt ez, amely eddig nem tapasztalt módon „tesztelte” a civil szférát is.  

A Magyar Fundraising Akadémia arra készül, hogy az ősz folyamán megossza ezeket a tapasztalatokat és a belőlük levonható stratégiai következtetéseket a civil szervezetekkel. S nem csak amiatt, hogy egy nem kívánt „második hullám” esetén tudják, mit kell tenniük. Hanem főként azért, hogy az adományozói kedv ne kerüljön hullámvölgybe.